Hetek óta tapasztalható, hogy szinte tetszőleges portálra fellépve határozottan járvány tematikájú az információáramlás. Nem kérdés, hogy a többség éhezik a hírekre, amivel nincs is semmi baj. A gond ezzel a dömpinggel az, hogy rengeteg cikken és poszton érződik, hogy az egyedüli cél a figyelem felkeltése és érzelmek generálása. Ezek az érzelmek pedig egy világméretű krízis esetében a legtöbbször nem kellemesek. Adódik a kérdés, hogy mit lehet kezdeni ezzel a felfoghatatlan mennyiségű, egymásnak nagyon gyakran ellentmondó információval?

A tapasztalatok szerint a legnagyobb stresszforrás bármilyen kétes kimenetelű, ismeretlen helyzetben a bizonytalanság. Tele vagyunk kérdésekkel, és sok esetben ezek a kérdések sűrű ködként kavarognak bennünk. A hozzájuk kapcsolódó szorongások pedig szintén egy zavaros masszává állnak össze a fejünkben.

Rollo May pszichológustól származik az a mondás, miszerint a szorongás igyekszik félelemmé válni. Ha jobban belegondolunk, félni több szempontból praktikusabb, mint szorongani. A félelem tárgyát el lehet kerülni, vagy harcolni lehet ellene. Egy vírust viszont esélytelen észrevenni, tekintve, hogy a koronás fenevad mérete kb. 130 nanométer. Emiatt ez a járvány ideális táptalaj a szorongás számára.  A szorongó ember pedig nem gondolkodik józanul, riadt, manipulálható, ingerlékeny és bizonytalan.

Hogyan alakíthatjuk át ezt a szorongó bizonytalanságot valami érzelmileg megfoghatóvá és kezelhetővé? Kérdésekkel. Ahogy a szorongás félelem szeretne lenni, úgy a bizonytalanság konkrét kérdésekké akar válni. Mert azokra talán van válasz, vagy legalább kutatni lehet utána. Mitől félsz konkrétan? Fogalmazd meg magadnak a félelmeidet a lehető legpontosabban, akár le is írhatod őket. Megrázó érzés szembefordulni a legdurvább félelmeinkkel, de nem nagyon van választási lehetőség. A másik opció, ha futunk előlük, és a józan eszünket félretéve tesszük, amit a legtöbben.

A leggyötrőbb kérdések és a rájuk adott válaszok egyénenként különbözhetnek, de csak úgy van esélyünk csökkenteni a belső bizonytalanságot, ha informáltak vagyunk. Nem utolsó sorban a lehető legpontosabb információk fényében tudunk ésszerű döntéseket hozni. Például, hogy meddig megyünk el a vírus elleni védekezésben? Ha a félelmeinket kérdésekké alakítjuk, akkor képessé válunk tudatosan kutatni a témában, és nem csupán arra hagyatkozunk, amit a média elénk tol. De honnan szerezzünk információt? Senki sem tud a te konkrét kérdéseidre választ adó forrást javasolni. Néhány kérdést azért nem árt, ha észben tartasz, miközben tájékozódsz.

Ezekkel a kérdésekkel esélyünk lesz felismerni, mikor manipulálnak bennünket, és mikor van olyan információval dolgunk, amelynek célja a valós helyzet megismertetése. Mert nem mindenkinek az a célja, hogy te jól informált légy: van, aki például el szeretne adni valamit, vagy pusztán a saját véleménye mellé keres követőket.

Saját tapasztalat, hogy így jóval fárasztóbb dolog az információ begyűjtése, mint a Facebookon görgetni. De ezért a szellemi erőfeszítésért kárpótol bennünket az, hogy nem csupán olyan alapérzelmeket váltanak ki a hírek, mint a félelem, vagy rosszabb esetben a parttalan szorongás, hanem beilleszthetőek egy valósághoz közelítő narratívába.

Az orvostudomány ismeretei is erősen hiányosak még az aktuális helyzetet illetően, sok adat csak a járvány elmúltával lesz pontosan kiszámítható. De a saját érdekedben merj kérdéseket feltenni és azokra választ keresni. Rá kell szánni az időt, és érzelmileg is megterhelő lehet tudatosan foglalkozni a kérdéssel. Mivel sok a bizonytalanság, lehet, hogy a legalaposabb kutatás során is találkozol majd pontatlansággal, de akkor már tiszta lehet a lelkiismereted, mert te megtetted, ami rajtad áll.

Ha tetszett, kérlek lájkold, vagy oszd meg!

/Kép forrása: pixabay.com/