Egy ismerősöm mutatott egy bemutatkozó leírást, amivel egy hölgy egy társkereső honlapon jellemezte önmagát. Nem emlékszem már a pontos részletekre, de valami olyasmi volt, hogy nem bújik ágyba sem autó, sem pedig ház miatt, mert mindkettő van már neki.

Az első gondolatom az volt erre, hogy ha párt keresnék, én biztosan nem reagálnék egy ilyen bevezetőre semmit. Érthető, hogy az illető azt tapasztalta eddig, hogy a randevúk tematikája –fogalmazzunk úgy- egy meghatározott irányba tartott, de korai lenne a negatív tapasztalatok alapján megítélni az összes potenciális jelöltet. E logika mentén rengetegen leírhatnák (félő, hogy sokan meg is teszik), hogy kerüljenek azok, akik majd megcsalnak, elhagynak, netán kiforgatnak a vagyonomból és ezt a sort még hosszan folytathatnánk.

Egy új kapcsolat egy új életfejezetről kell, hogy szóljon, amibe nem szerencsés belevinni a korábbi csalódásokat. A két viszony közti egyedüllét funkciója nem pusztán az, hogy felkutassuk a következő partnert, ennek az időszaknak a szembenézésről is kellene szólnia. Arról, hogy magunkban, esetleg külső segítséget igénybe véve rendszerezzük azokat a hibákat, amiket elkövettünk, illetve azokat a visszaéléseket, amiket eltűrtünk a volt párunktól.

Sokan gondolják, hogy ami történt, az megtörtént, utólag már nem lehet tenni semmit. Ez részben igaz is, hacsak nincs időgépünk. Másrészről, ha a konkrét esettel már nincs is dolgunk, a szembenézéssel és a felelősségünk felvállalásával kiépíthetünk magunkban egy jelzőrendszert, ami egy jövőbeni kapcsolatban a kritikus pontoknál felvillanthat bennünk majd egy lámpát. „Hé, én már ismerem ezt a helyzetet! Tudom mi a vége, és ezúttal inkább nem mennék el addig.” Ezt nevezzük tudatosságnak. Azok, akik arról panaszkodnak, hogy újra és újra ugyanazokba a hibákba futnak, még nem ismerték fel a saját felelősségüket az életükkel kapcsolatban. Persze lehet, hogy gyakran ostorozzák magukat, és éjszakánként álmatlanul forgolódnak, de talán túlságosan is fájdalmas szembenézniük azzal, hogy mi volt az ő konkrét szerepük a történetben.

Azok, akik arról panaszkodnak, hogy újra és újra ugyanazokba a hibákba futnak, még nem ismerték fel a saját felelősségüket az életükkel kapcsolatban.

Akkor érdemes egy új kapcsolatba belevágni, ha már vannak elképzeléseink, hogy mit szeretnénk az új partnertől, hogy mit nem szeretnénk megtenni, és mit nem vagyunk hajlandóak eltűrni. De ez a lista legyen belső, nem szerencsés egyből kiírni egy társkereső oldalra a „magamról” rovatban, vagy az első kávénál a velünk szemben ülőre zúdítani. Ugyanez igaz a korábbi randevúk alatt szerzett tapasztalatokra is: nem tartozik minden idegenre, aki csak megnézi a profilunkat, hogy belefutottunk már néhány igazán kellemetlen alakba. Egy új kapcsolatra akkor állunk készen, ha már képesek vagyunk új fejezetet nyitni, tiszta lapot adni annak a különleges személynek, akit beengedünk az életünkbe.

(Fénykép forrása: pixabay.com)