Az utóbbi időben egyre-másra jönnek szembe velem a megbocsátásról szóló cikkek és gondolatok, aminek örülök. A megbocsátás segít helyreállítani a békét egy kapcsolatban, megkönnyebbülést jelent a „vétkesnek”, a megbántott félnek pedig jól eshet letenni a sértettség terhét. Ezúttal viszont gondolkodjunk el kicsit más szemszögből a megbocsátáson!

A megbocsátás segít helyreállítani a békét egy kapcsolatban

Képzeld el az alábbi szituációt: meggondolatlanul belegázoltál egy számodra fontos személy érzéseibe, talán egy vita hevében vágtál a fejéhez valami gorombát, vagy egy viccesnek szánt megjegyzésed sült el balul. Mindenesetre eléggé kínban vagy, szeretnéd a dolgot meg nem történtté tenni. Kellően acélos a jellemed ahhoz, hogy összeszedd magad, és őszintén bocsánatot kérj az érintettől. Eddig jól alakul a dolog.

Tegyük fel azonban, hogy megbántott személy mérgesen elhajt, vagy válaszra sem méltatja a bocsánatkérésedet. Mit teszel most? A hangzatos Facebook- jelmondatok, mint pl.: a „Sajnálom, bocsáss meg! -szavak jobbá tehetik a világot", itt most nem sokat érnek (halkan megjegyezném, hogy ezzel a jelmondattal amúgy pont egyetértek). Több lehetőséged is van, a visszasértődés szinte kínálja magát: a hibád feltárásával sebezhetővé tetted magad, a rideg fogadtatás ilyenkor különösen tud fájni. Dönthetsz úgy is, hogy ha már rászántad magad a bocsánatkérésre, hát ráteszel még egy lapáttal: opció lehet itt a könyörgés, egy kis ajándék, vagy bármi más kompenzáció, vérmérséklettől függően.

Végül dönthetsz úgy is, hogy türelmes leszel, és adsz időt a másik félnek, hogy a saját tempójában dolgozza fel a fájdalmát. Néha egyszerűen csak jól esik kicsit dühöngeni, és a másik érezheti úgy, hogy a közeledéseddel elrontottad a játékát. Előfordul azonban az is, hogy komolyan fájdalmat okozunk egymásnak, ilyenkor nem lehet egy egyszerű bocsánatkéréssel rendezni az ügyet. Lehet, hogy hosszú, és olykor kínos beszélgetések árán lehet helyrehozni a kárt, és a megbántott fél erre még nem áll készen.

Akárhogy is, a legbölcsebbnek az tűnik, ha vársz a másikra, hogy nyugodtan rendezze magában az érzéseit, és egy alkalmasabb időben térsz vissza a témára. Könnyen lehet, hogy idővel ő maga fogja felhozni a sérelmét, és nem lenne szerencsés, ha te addigra már az elutasítottság miatti haragoddal lennél elfoglalva. Minden ember a maga egyéni módján gondolkodik és a konfliktusainkat is különbözőképpen kezeljük. Van, aki temperamentumosabb, könnyen robban, de ugyanolyan könnyedén ki is békül. Vannak a „lassú víz partot mos” típusú emberek, akiknek több időre van szükségük. Könnyű elképzelni, hogy mi történik, ha két ennyire eltérő temperamentumú ember összekap valamin.

A legtöbbünknek pocsék érzés, ha egy számunkra fontos ember haragszik ránk, és a helyzet még rosszabb, ha oka is van erre. Teljesen érthető, ha ettől a frusztrációtól mihamarabb szeretnénk megszabadulni, azonban nem tudjuk siettetni a másikban zajló folyamatokat. Ilyenkor a várakozás komoly erőfeszítést igényelhet, mert a lelkiismeret furdalásunkra még rájön saját esendőségünk tudata is. Erre a helyzetre nem létezik megoldó képlet, vállalnunk kell a szavaink és a tetteink következményeit.

Nem tudjuk siettetni a másikban zajló folyamatokat

Jogosan merül fel a kérdés, hogy mi van, ha másik fél sosem bocsát meg, és a hibánk a kapcsolat végét jelenti? Van ilyen, mivel nem vagyunk képesek megbocsátani egy másik ember helyett. Ebben az esetben is a legjobb elfogadni a döntését, egy feladat viszont még vár ránk: ahhoz, hogy továbbléphessünk, saját magunknak kell megbocsátanunk. Nem kellemes úgy élni, hogy egy hibánk terhét még évek múlva is cipeljük, és amikor csak eszünkbe jut, mindig elfog minket a szomorúság. Úgy tudunk tiszta lelkiismerettel élni, ha elfogadjuk, hogy néha melléfogunk, de aztán megteszünk mindent, ami rajtunk áll, hogy helyrehozzuk azt.

Hibáink beismerése bátorságról és jellembeli erőről tanúskodik, rengeteg ember egy élet alatt sem jut el erre a szintre. Pedig a „Sajnálom, bocsáss meg!” mondat ha világot nem is, de a kapcsolatainkat biztosan jobbá teszi. A következő lépés pedig annak elfogadása, hogy a másik félnek is megvan a joga az érzéseihez, és a saját tempójához. Adj időt neki!

Ha tetszett, kérlek lájkold, vagy oszd meg!

/Kép forrása: pexels.com/